Top
Urbán Jógi Magazin / Filozófia  / Valójában minden filozófia
ramanamaharshi-1050x700

Valójában minden filozófia

Az ember alapvető szükséglete, hogy értse, mi történik körülötte, milyen folyamatok vannak hatással rá, honnan jön és merre tart. Eredetileg ezt nevezték filozófiának, azonban a filozófiában való elmélyülés mindig is kevesek kiváltsága volt. A modern ember materialista világképe és a népszerű vallások egyszerűsített tanításai tartalmaznak ugyan utalásokat a végső igazság(ok)ra, azonban csupán felszínes megértést tesznek lehetővé. Lényegi változást azonban nem valamely tanítás elfogadásával és a tanító iránti rajongással érhetünk el; az átalakulás, a minőségi változás a gondolkodás által, a megértés felé vezető úton fog megtörténni.
 
A keleti filozófiák lényegüket tekintve nem különböznek a nyugati filozófiáktól. A valóságot akarják megérteni, az igazságot igyekeznek elkülöníteni a képzelgéstől. Hogyan élhetnénk teljes életet, ha téves elképzelések mentén működünk? Hogyan tudhatnánk, hogy helyesen gondolkodunk és jófelé haladunk, ha létezésünk alapjait nem tisztáztuk? Ezért fontos a filozófia. Ezért fontos foglalkozni olyan elvont kérdésekkel, amelyek a hétköznapi problémáink megoldásában talán nem fognak azonnal segíteni, de életünknek értelmet és biztos alapot adnak.
A legtöbb tanítás megegyezik abban, hogy a világ működésének megértéséhez először önmagunkat kell megértenünk. Nem a személyiségre jellemző egyedi tulajdonságokat, éppen ellenkezőleg: a minden embert meghatározó univerzális lényeget.
 
Az emberi gondolkodás folyamata lételméleti szempontból leírható az alábbi három fogalommal:
 
Gondolat
 
Állj meg egy pillanatra, és irányítsd befelé a figyelmed – egy üres, sötét teret fogsz tapasztalni, ahol felbukkannak, majd eltűnnek az egyes gondolatfoszlányok. Amennyiben huzamosabb ideig képes vagy fenntartani ezt a figyelmet, bizonyos gondolatok, érzetek, érzelmek, felerősödnek, előtérbe kerülnek, elnyomnak más élményeket. Ez lehet bármi: örömteli vagy fájdalmas érzelmek, felemelő vagy zavaró elképzelések, konkrét képek vagy akár megfoghatatlan szorongás. Mindegyiknek alapvető tulajdonsága, hogy megjelenik, megragadja a figyelmet egy időre, majd eltűnik, hogy átadja a helyet egy másik élménynek. Gondolatnak nevezek minden érzetet, képet vagy érzelmet, ami felbukkan ebben a térben, és amelyből felépülnek az olyan komplex gondolati konstrukciók, mint az élmények és koncepciók. A meditáció egyik fő célja ezeknek a folyamatoknak a tudatosítása.
 
Elme
 
Elmének nevezzük a gondolatok összességét. Az elme az összetett gondolatfolyamok folyamatos áramlása, kavargó érzelmek és felvillanó képek harca a figyelemért. Időlegesen megragadunk belőle valamit, ami különböző okok következtében előtérbe kerül, majd átugrunk egy újabb gondolatfolyamra. Az elmében éljük az életünket – itt jelenik meg a világ, amit tapasztalunk, és itt jelenünk meg mi magunk is, önreflexióként a tapasztalás folyamatában. Ez a hármasság határozza meg az elmét: a tapasztaló, a tapasztalás folyamata és a tapasztalás tárgya. Egyik sem jöhet létre különállóan, tehát nincs olyan tapasztalatunk, ahol nem jelenik meg a tapasztalás tárgya vagy a tapasztaló létezésének evidenciája. Vannak olyan tanítások, amelyek mintha mégis olyesmit sugallnának, hogy a tapasztaló és a tapasztalás tárgya “összeolvadhat”, vagy a tapastaló “valódi formájában jelenik meg”, azonban ezek célja éppen az elme kizökkentése, a megszokott gondolati struktúrák lerombolása, és nem egy újabb elképzelés létrehozása.
 
Tudat
 
Tudatnak vagy tudatosságnak szokták nevezni azt a teret, amiben az elme, azaz a gondolatok felbukkannak. Ezt úgy képzelhetjük el, mint a csillagászatban az űr paradox fogalmát. A bolygók és csillagok egy üres térben keletkeznek, majd omlanak magukba. Mi csak az objektumokat érzékelhetjük, az űrt önmagában nem, mégis abszurd lenne tagadni a teret, amiben ezek a dolgok léteznek. A tudat valami olyasmi a meditációban, mint a csillagászatban az űr – önmagában megragadhatatlan, mégis nyilvánvalóan jelenlévő. A hindu terminológiában gyakran nevezik egyedüli valós létezőnek, míg a gondolatok formájában megjelenő világot káprázatnak. Azonban aminek nevet adunk, ahhoz tulajdonságokat is kell rendelnünk, hogy megkülönböztethessük más névvel rendelkező dolgoktól. Amikor azt mondjuk, hogy a tudat forma nélküli, üres és nem időbe vetett, ezzel csupán névadási kényszerünknek engedelmeskedünk, hiszen a tudat, mint a valóság lényege és alapja, egyáltalán nem megközelíthető az elme számára. Egyszerre mondhatjuk, hogy létező és nem-létező, valós és nem-valós, a végső tapasztaló és a tapasztalástól érintetlen. Nevezik Önvalónak, Buddha tudatnak, Brahmának, Istennek, vagy éppen Jehovának, azaz megnevezhetetlennek. Azonban ezek a misztikusnak tűnő tanok és istenalakok csupán arra az evidens valóságra mutatnak rá, amit mindannyian folyamatosan tapasztalunk.
 
A valóság itt és most van, nem kell keresni, így nem lehet megtalálni sem. A tudat egész valóságunk lényege és alapja, az Egység, amelyből soha nem szakadhatunk ki, amelytől sohasem vagyunk elválasztva, és amely sohasem volt elrejtve.
 
Kép forrása: https://www.mindpodnetwork.com/ramana-maharshi-every-living-being-is-equal/

Németh Gergő

Meggyőződésem, hogy a jóga az egyik legjobb dolog, amit tehetünk magunkért és másokért!

No Comments

Sorry, the comment form is closed at this time.