Top

Tanítás + tanulás = megújulás

gyongyver-keretek

Tanítás + tanulás = megújulás

Aki rendszeresen tanít, az tudja, hogy mennyit ad a tanítás. Egy jól sikerült óra vagy tanfolyam után szabályosan szárnyalok, és már a következőkön gondolkozom. Sokszor jár a fejemben, hogyan lehetne másképp, jobban, még izgalmasabban. Szívem csücske a jógaoktatás. Szerintem nem csak a jóga tanítására, hanem általánosságban a tanításra is igaz, hogy rövid távon feltölt, hosszú távon viszont sokat ki tud venni az emberből, így meg kell találni a töltődés és pihenés módjait. Így töltődöm én:
 
1. Megújulás: a tanulásnak sosincs vége
 
Imádok tanítani, mert nagyon hálás feladat, ráadásul úgy érzem, van célja és értelme a munkámnak (nekem a mai napig furcsa a jógaoktatást munkának hívni). Nem szeretnék olyan oktató lenni, akinek vannak fix előadásai, amelyeket mindig ugyanúgy előad, tanfolyamról tanfolyamra, évről évre, ugyanazokkal a viccekkel, fordulatokkal és konklúziókkal. Ha így tanítanék, akkor néhány hónap alatt kiégnék. Ahhoz, hogy izgalmasan tudjak tanítani, fontos, hogy a téma számomra is izgalmas legyen. Ennek a kulcsa pedig a megújulás.
 
A megújulás lehet sokféle. Például a jóga mozgásanyagát alapjaiban újragondoltam magamban a mobility és a FRC (functional range conditioning) tanulmányaim alapján. Ugyanazok az ászanák ezzel az új megközelítéssel egy alapjaiban megújult gyakorlást eredményeztek. Az alkalmazott anatómiát is egészen máshogy látom és adom le a képzéseken, miután elmélyedtem a fasciális anatómiában az Anatomy Trains képzéseken.
 
Ha pedig éppen nem új anyagot építek be, akkor kísérletezhetek valamilyen új tanítási módszerrel, esetleg átstrukturálhatom az egész tanfolyamot az elejétől a végéig. A lehetőségek határtalanok.
 
2. Tanítvány maradok: a kezdő gyakorló tudatállapota
 
Minél többet oktatok, annál nagyobb bennem az igény, hogy tanítvány legyek én is. Keresem azokat a szituációkat, amikor én magam tanulhatok, akkor is, ha ez esetleg kudarcélménnyel jár. Nem félek kezdő lenni újra és újra. Sőt, keresem a számomra nehéz helyzeteket, vagy azokat a mozgásokat, amelyekben nem vagyok ügyes. Már egy jó ideje nem akarok ügyes lenni. Tanulni akarok inkább.
 
A két tudatállapot (a kezdő és a haladó gyakorlóé) pedig sokszor ellentétes. A haladó gyakorló tudatállapotában könnyű megragadni. A haladó gyakorló ugyanis magabiztos, és nincs kudarcélménye a gyakorlatokban. A kezdő gyakorló tapasztalata viszont a gyakran a frusztráció, küzdés és bizonytalanság. De meg lehet szeretni ezt is.
 
Örülök, ha kezdő lehetek, élvezem az ügyetlenséget, mert már tudom, hogy ez milyen értékes lehet. Ilyenkor nem a szokásos utakat járom, hanem valami minőségileg újat tanulok. Mást jelent ugyanis újat tanulni, és a meglévő tudásodat tökéletesíteni. Nekem mindkettőre szükségem van. Ráadaásul oktatóként sem árt, ha megtapasztaljuk a tanulás folyamatát a tanítvány szemszögéből is.
 
3. Elviszem a jógát a szőnyegen túlra
 
Az, hogy új utakat keresek, azt jelenti, hogy sokat tanulok nem jógásoktól is. Így jutottam el Mark Robberdsen keresztül Ido Portalhoz is. Hetente van egy magánórám egy artistával, és van egy kis Movement practice csoport is, amihez csatlakoztam. Egyre többet foglalkozom jógán kívüli mozgásokkal és gyakorlatokkal, aztán az itt tanultakat visszaviszem a jógába, ahogy a jógában tanultakat viszem magammal a jógamatracon túlra is.
 
Régebben ritkán merészkedtem a jógán túli világba. Egyrészt azt gondoltam, hogy a jógában már eljutottam valahova, akkor miért kezdjek el valami mást máshol, elölről, újra?
Másrészt attól is tartottam, hogy nem leszek hiteles jógaoktató, ha nem csak jógázom. Mindezt máshogy látom már, és ettől gazdagabb lett a gyakorlásom, nem szegényebb. Fejlődni szeretnék, ahogy a jóga is fejlődött, megújult a története során – ennek ékes példája az astanga jóga rendszere is.
 
Az autentikusság számomra az örök kíváncsiság, a szabályok folyamatos megkérdőjelezése és a gyakorlás céljának és értelmének kutatása. Így egyre inkább elmosódik a jógagyakorlás és más mozgások közti határvonal.
 
Így pihenek én
 
Nekem az a feltöltődés, ha tanulhatok. Ha kezdő lehetek újra, ismeretlen utakra merészkedhetek, és közben olyan tanároktól tanulhatok, akikre felnézek. Minél többet tanulok, annál jobban látom mi minden van még, amiben érdemes elmélyülni. A tanáraimnak és a sok tanulásnak köszönhetem, hogy minden órát úgy fejezek be magamban: mennyi mindent mondanék még! Az pedig külön szerencse, hogy ennyi társam és gyakorlóm van a kísérletezésben.
 
 
Szerző: Pápa Gyöngyvér
Fotó: Nyul Zsuzsa

Németh Gergő

Meggyőződésem, hogy a jóga az egyik legjobb dolog, amit tehetünk magunkért és másokért!

No Comments

Post a Comment