Top

Sziasztok hétköznapok!

handstand-orange-locomotive

Sziasztok hétköznapok!

Véget ért a nyár – legalábbis betette néhány pillanatra lábát az ősz, hogy emlékeztessen rá, lassan ki kell jönni a vízből és el kell kezdeni pörgetni a feladatokat –, és ezt ma reggel egy boldog sóhajtással nyugtáztam. Nem, azt nem igazán várom, hogy újra kergessenek a deadline-ok, de azt mindenképpen, hogy visszaálljon a rend(féle), és én minden nap pontosan tudjam, mikor jön el az én jógaidőm.
 
Miközben a jógázás sok tekintetben rugalmasabbá és elfogadóbbá tett, fizikai és mentális síkon egyaránt, egy szempontból éppen ellenkezőleg hatott: már-már görcsösen ragaszkodom a napi jógámhoz. Ha nem jutok hozzá, annak ára van, amit főként a hozzám közel állók fizetnek meg. Türelmetlen, morcos, kedvetlen, sőt kellemetlen vagyok. Miközben nyilván igyekszem elengedni a türelmetlenségem, a morcom, a kedvetlenségem, és akkor meg ebbe feszülök bele. Ördögi kör, amiből jógázással seperc alatt kimentem magam…
 
A nyár felszabadított, ugyanakkor kizökkentett az áldott kis rutinjaimból. Ezért el is kezdtem gondolkodni azon, mit adnak nekem a rutinok? Miben és mennyire van szükségem változatosságra, mikor nyugtat meg, hogy nem kell gondolkodnom a következő órán vagy napon, mikor áldás, és mikor átok a saját szabálykövetésem?
 
A jógagyakorlás megteremtette az életemben a rendszeresség, sőt a rend iránti vágyat is. Gyorsan feltűnik, ha zavart elmével vagy érzelmekkel állok egy helyzetben (és kezdem még jobban megkavarni a dolgokat magam körül), és igyekszem minden helyzetben a legegyszerűbb és legtisztább megoldást keresni.
 
A rendszeresség pedig a rutint erősíti. Van olyan időszak, amikor nekem a legjobb jógázni, ehhez tartom magam, ha lehet, minden nap. Nyilván már az étkezéseket is ehhez igazítom, és (régen, amikor még aludtam) az alvást is. Kívülről ez nagyon kötött napirendnek tűnhet, belülről viszont nem a merevsége a fontos, hanem az, hogy mindig a nekem legjobbat választom (a körülményekhez képest persze).
 
A jóga így természetéből fakadóan szabályokat ad, de különös módon, mert elvárások nélkül teszi ezt, hiszen – jó esetben – kitörli a “jó” és “rossz” fogalmait, a minősítést a gondolkodásból. Nincs jó nap a jógázásra, és nincs rossz nap a jógázásra, csak nap van és jóga van. Nincs olyan, hogy ma jól jógázom, tegnap meg rosszul jógáztam. Még olyan sincs, hogy más jógázik rosszul 🙂
 
Még a szabályokkal is ez a helyzet: ha jól esik neked, tartsd be, ha nem esik, élj másképp. Egy dolgod van: figyeld közben önmagad.
 
Ezt a figyelmet nehezítette most a nyár számomra, és ezért indul örömmel az ősz. Megszokott legkedvesebb jógaóráim újra a helyükön (vagyis remélem, majd csekkolom az új órarendet), a napomba ékelhető gyakorlásidőm szintén, nem kell gondolkoznom azon, hogy a parton vagy a kis hotelszobában fogom-e nyújtogatni és csavargatni magam, ugyanaz a jógaszőnyeg ugyanott vár minden nap, és ez felszabadító.
 
Szóval sziasztok hétköznapi rutinok, szia újra mindennapi jógaidő! Hiányoztatok.
 
 
Szerző: Braun Anna
Fotó: Nyul Zsuzsa
Fotómodellek: Nagygyörgy Emese és Kedves Tamás

Anna Braun
No Comments

Post a Comment