Top

Mi van a vegánságon túl?

Sth_Ter_nuns-Arjun

Mi van a vegánságon túl?

A vegetarianizmus nem valamiféle hóbortos táplálkozási szokás, hanem egy különleges életszemlélet: az ahimszá, a nem-ártás elvének megvalósítása. Persze tudjuk, hogy a túlzott húsfogyasztás egészségügyi kockázatokkal jár, ezért egyre többen igyekeznek megtanulni húsmentesen finomakat főzni, azonban a vannak, akik morális szempontból kerülik a hús fogyasztását, sőt, némelyek tovább mennek, és vegán életmódot folytatnak, azaz minden állati eredetű fogyasztási cikket bojkottálnak. Az állatok joga az élethez talán még nem általánosan elfogadott, de az állatkínzás elleni fellépés egyre szélesebb körű, komolyabb és hangosabb. Aki látott már mészárszéket, kutya menhelyet, esetleg állatkísérleti laboratóriumot, az talán egyetért velem, hogy az állatokkal való bánásmód sokszor mutatja meg az emberiség legsötétebb oldalát.
 
De vajon miért van az, hogy az emberek és a nagyobb testű állatok legyilkolása ellen a legtöbb jóérzésű ember őszintén tiltakozik, míg a növények, rovarok, és az egész apró állatok pusztítását sokkal könnyebben elnézzük?
 
Elméleti síkon talán elfogadjuk, hogy minden élőlény pusztulása tragédia, de könnyebben tudunk azonosulni embertársainkkal (bár még velük sem mindig), és a fejlett idegrendszerrel rendelkező állatokkal. Azonban ez csupán rólunk szól, kulturális beidegződés, nem pedig valamiféle egyetemes erkölcsi törvény. A határt két élőlény között, hogy honnantól tartjuk elfogadhatónak az elpusztításukat, mi magunk húzzuk meg. Régen úgy hitték, csak az embernek van lelke, ezért az állatokkal bármit megtehetünk. Ma úgy gondoljuk, hogy a fejlett idegrendszer szükséges a szenvedés megéléséhez, ezért az állatokat is egyre jobban óvjuk a szenvedéstől (persze még van hova fejlődni), de a növények iránt már nem nagyon érzünk szánalmat. Azonban mindig is voltak olyanok, akik semmilyen határt nem ismernek el jogosnak, és minden élőnek ugyanúgy elismerik a jogát az élethez.
 
 

Persze a fakivágások is zavarnak legtöbbünket, mert legbelül érezzük, hogy valami értékes szűnik meg, mégis nehezen érezzük át a fa “tudatát”. Pedig egyre több kutatás igazolja, hogy a növényeknek is egész komplex kapcsolatuk van a környezetükkel, ha ezt még nem is értjük pontosan, hogyan működik (lásd a „Fák titkos élete” című könyvet). Azt gondolnánk, hogy a veganizmus után az élet minden formájának tisztelete a következő logikus lépés, mégis ritkán látunk rá példát – legalábbis itt nálunk Nyugaton. Indiában sokan vannak ilyen „tiszta” életet élők, például a dzsainizmus követői között. Ők minden más értéknél előbbre helyezik a nem-ártás elvét, számunkra egészen szélsőséges megnyilvánulásokig.
 
A dzsainizmus egy aszketikus életet hirdető ősi vallási irányzat. Egyik részük meztelenül és koldulva, másik részük fehér ruhában jár, és bizonyos munkákat (például kereskedést) végezhet. Maximális mértékben elhivatottak az élet védelmének kérdésében: nem esznek állati eredetű táplálékot, de növényi eredetűből is csak olyat, ami nem jár élet elvételével – tiltott ezért a gyökerek és gumós növények fogyasztása is, mint a répa, krumpli, vagy akár a hagyma. Söprik az utat maguk előtt, nehogy rálépjenek egy bogárra, és a szájuk előtti kendő is azt hivatott megakadályozni, hogy belélegezzenek egy apró élőlényt. A nem-ártás mellett fontos irányelv az igazmondás, a mások tulajdonának tisztelete, a szexuális önmegtartóztatás, és a vágyakról való lemondás is.
 
Azt gondolom, az ember alapvetően jó: természetünknél fogva törekszünk arra, hogy minél kevesebb szenvedést okozzunk – bár sajnos sokszor más ösztönök veszik át az irányítást. Legtöbben elfogadjuk, hogy mindenféle élet értékes, azonban azt is be kell látnunk, hogy ha az élet kioltásában még a közvetett részvételt is igyekszünk elkerülni, akkor nagyon nehéz dolgunk lesz. Nem csak az állatkísérletekkel készített kozmetikumokat és az állati eredetű élelmiszereket kellene bojkottálnunk, de a járműveket, az aszfaltot, a földművelést is. És mindig lesz egy következő lépés, mindig előttünk lesz egy még tisztább élet idealisztikus elképzelése, mert a tökéletesség nem elérhető. Létezésünk együtt jár azzal, hogy szenvedést okozunk, és más életek rovására tartjuk fent a sajátunkat, bármit tegyünk is, bármennyire is igyekszünk szentté válni. Szentnek tarthatjuk azokat, akik az önfeláldozás és a tisztaság legmagasabb szintjét is elérni látszanak, de mi magunk sosem válhatunk szentté. Mert miféle szent lenne az, aki szentnek érzi magát?
 

 
Akkor hol a határ? Mi kötelező, mi elvárható, és mi ajánlott? Érdemes elgondolkodnunk időről időre, hogy számunkra mi fér bele, és mi túlzás. És ne essünk abba a hibába, hogy másokra ráerőszakoljuk az aktuális meggyőződésünket. Ez nem csupán céltalan, de visszatetsző is. Mindig lesz, aki nálunk kevésbé tudatos, és olyan is, aki túlzásokba esik az éppen aktuális értékítéletünk szerint. Az ítélkezés mindenképp káros, akármelyik irányba is nézünk, lefelé vagy felfelé.
 
Az élet bonyolult, észnél kell lennünk, nincsenek egyszerű, könnyen emészthető igazságok. Bár igény persze mindig van ilyesmire… 
 
 
Szerző: Németh Gergő
Kép forrása: Jainpedia

Németh Gergő

Meggyőződésem, hogy a jóga az egyik legjobb dolog, amit tehetünk magunkért és másokért!

No Comments

Post a Comment