Top
Urbán Jógi Magazin / Szerzők  / Gyöngyvér  / Matthew Sweeney: Az astanga jóga fejlődése
Kép: Matthew Sweeney/ Forrás: Facebook

Matthew Sweeney: Az astanga jóga fejlődése

Matthew Sweeney írása teljes terjedelmében itt olvasható. Fordította Pápa Gyöngyvér.
 

Az astanga egy csodálatos gyakorlás a test és az elme számára. Folyamatosan változik és fejlődik, hogy minden korú és képességű gyakorló javára váljon. Bárhogy is, az astanga teljes ereje a változáson keresztül bontakozhat ki. Néha viszont nehéz összeegyeztetni a tradíciót és ennek változását.
 

Fontos, hogy tisztában legyünk néhány alapelvvel. A tanulás során, előbb-utóbb, minden gyakorló valamilyen fizikai vagy más nehézségbe ütközik. Ilyenkor vagy bátorítani kell, hogy folytassa, és kövesse a hagyományos módszert, vagy egy alternatívát kell adni számára, ami elősegíti a szükséges változást.
 

Ez az egyszerű választás minden gyakorlásra igaz, legyen az ászanázás, meditáció, vagy bármi más. Ha válaszúthoz érsz, ragaszkodsz a technikához, a tradícióhoz és a szabályokhoz, vagy inkább megváltoztatod? A változtatás mikor helyénvaló? Az én véleményem egyszerű: nem az számít, hogy változtatsz-e a hagyományon (bármilyenről is legyen szó), hanem az, hogy mikor. A személyes és holisztikus fejlődésünk során egyszer minden technika vagy hagyomány korláttá válik, és gátolja a bennünk rejlő lehetőségek teljes kibontakozását.
 

Egy igazán spirituális perspektívából nézve, egyszer ki kell lépned a módszer vagy az egysíkú szemléletmód kereteiből – noha évekbe telhet, mire annyira megismersz egy technikát és hagyományt, hogy elég tudásod lesz az elengedéséhez is. A probléma akkor van, ha a tradíciót túl korán, vagy önkényes okokból utasítod el, de ha túl sokáig ragaszkodsz hozzá, az is baj.
 

Megfigyeltem, hogy a különféle gyakorlók máshogy állnak az astanga hagyományához, attól függően, hogy mikor tanulták meg a sorozatot. Sokkal lazábban kezelik a hagyományt azok a tanárok, akik 60-as, 70-es és 80-as években tanultak, mint azok, akik a 90-es években, vagy később kezdtek astangázni. Megváltozott a tradíció és a sorozatok, és más lett a tanítás stílusa is. Ennek vannak egyaránt jó és kevésbé jó következményei is. Például sokak esetében jobb, ha kevesebb hátraugrást végeznek, mint amennyi a mostani első sorozatban van. Sokszor pedig az is előnyös, ha kicsit változtatnak a sorrenden, és napról napra módosítják a gyakorlás intenzitását. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy milyen előnyökkel és hátrányokkal jár a tradícióhoz való ragaszkodás.
 

Minden csak az időzítés kérdése – mikor érdemes követni a tradíciót – és elkezdeni a második sorozatot például – vagy bevezetni olyan alternatívákat, mint a vinyásza krama, jin jóga vagy a meditáció. Én általában nem egészítem ki semmivel a sorozatot az astangagyakorlás első hat hónapjában, de gyakran hosszabb ideig sem. A tanulás kezdeti szakasza után viszont a tradíció gondolkozás nélküli követése helyett érdemes figyelembe venni a tanítvány egyéni igényeit is. Fontos elgondolkodni azon, hogy a hagyományos astanga sorozat megfelelő-e (és gyakran nem az). Ezután arról is meg kell győződnöd, hogy nem félelem, merevség vagy a megfelelő tudás hiánya miatt zárkózol el az alternatívák elől.
 

Érdekesnek találom, hogy én épp azon kevés astangatanárok egyike vagyok, aki bátran tanít más sorozatokat is, anélkül, hogy hátat fordítana a tradicionális astangasorozatoknak. Én az astangagyakorlás elősegítésére használom az alternatív sorozatokat, nem azért, hogy teljesen helyettesítsem azt. Nem a vak hit, valamilyen dogma, vagy öncélú kíváncsiság miatt változtatok, hanem azért, mert az adott helyzetben mást ítélek célravezetőnek és praktikusnak. Bár be kell valljam, hogy néha a véletlenszerű kísérletezgetés is hasznos. Az alternatív sorozatok segíthetik az astanga gyakorlását, anélkül, hogy elveszne annak formája vagy funkciója.
 

El kell fogadnunk, hogy mindenki máshogy, a rá jellemző, egyedi stílusának megfelelően tanít, a saját megértése alapján. Miért gondoljuk, hogy az astanga sorozatok szent tehenek? Az astanga egy csodálatos gyakorlás, de végső soron csak ászanák sorozataiból áll. A sorozatok önmagukban nem spirituálisak, áldottak vagy szentek. A legtöbb gyakorló esetében a tradícióhoz való ragaszkodás (bármit is hívunk tradíciónak) és a szabályok követése egy ideig valóban helyénvaló és jótékony hatású. De nem mindenkinek, és biztosan nem örökké.
 

Az astanga vinyásza jóga valószínűleg egy viszonylag új rendszer, akkor is, ha ezzel ellentétes vélemények is hallhatóak. Nyilvánvaló tény, hogy az évek során Pattabhi Jois változtatott a sorozatokon (általában az előnyükre, véleményem szerint). A jelenleg elérhető információk szerint T. Krisnamácsárja (Pattabhi Jois tanára) hozta létre a rendszert a Mysore-i palotában töltött évei alatt, és ezalatt minden bizonnyal nagy hatást gyakorolt rá a nyugati gimnasztika is. Szerintem ez inspiráló. Krisnamácsárja a tradicionális hátterét megújítva egy olyan új, élettel teli és hasznos dolgot teremtett, amely az emberek hasznára válik a világ minden táján.
 

Csak mostanra láthatunk olyan elhivatott astangagyakorlókat, akik több mint 20 vagy 30 éve gyakorolnak. Az astanga hatásai, különösen a hosszú távúak, még csak most mutatkoznak meg. Érdekes, hogy leggyakrabban azért hagyják abba az astangát, ha túl szigorúan állnak hozzá, mert egy idő után rendkívül nehézzé és gyakran sérülésveszélyessé válik. Csak némi nyitottság kellene a kísérletezés iránt, hogy minden tanár és tanítvány a Mysore-i Astanga Jóga Kutatóintézet (Ashtanga Yoga Research Institute) eredeti szellemében gyakoroljon.
 

Gyöngyvér Pápa
No Comments

Sorry, the comment form is closed at this time.