Top

Másodállásban jógi – Braun Anna

anna_perfect

Másodállásban jógi – Braun Anna

Egyszerűen csak sokkal többet szerettem volna tudni a jógáról, mint ami belefér a heti háromszori – majd négyszeri, ötszöri, stb. – gyakorlásba. Nem akartam pályát módosítani, nem éreztem úgy, hogy az életem hajóját egészen más vizekre kellene kormányozni, nem volt szükségem instant boldogságító készítményre, még csak testi-lelki áthuzalozásra sem.
 
Szerettem a munkám a médiában, ma is szeretem. Élő műsort szerkeszteni, újságot írni és olvasni addiktív. Érzelmileg, intellektuálisan, mindenhogy. Viszont hosszú távon képtelenség mozgás nélkül, ezért olyan tudatos és a zilált elmémet karban tartó formát kerestem, ami egyszerre jelent fizikai kihívást, megnyugtatást és feltöltődést.
 
Így érkezett meg a jóga, rövid időn belül a napi szintű gyakorlás, majd az első – aztán nyolc, tíz, húsz, ki számolja – minitanfolyam a Mandalában. Akkor vettem észre, hogy számomra ez már milyen fontos, amikor Gyöngyvér nevetve megjegyezte, hogy nem múlhat el nap nélkülem.
 
Akkor zavarba jöttem és menten eldöntöttem, hogy otthon is szeretnék gyakorolni. Hogy úgy múlhasson el nap a stúdió nélkül, hogy azért ne kelljen azt jóga nélkül töltenem. Ez volt a fő oka, hogy beiratkoztam az első jógaoktató képzésre, mindenféle világmegváltó szándék nélkül. Sőt, totális önzésből.
 
Érteni szerettem volna, hogy mi mit okoz, mit jelent, milyen hosszú ez az út, és mi lehet a kimenet. Persze az első oktatóképzésen erre még esélyem sem volt, tovább kellett mennem a másodikra, a harmadikra, majd a különböző továbbképzésekre. Egyre többet olvastam, egyre több tapasztalatom lett, ugyanakkor egyre több kérdés is megfogalmazódott bennem. Viszont már átadni is szerettem volna. Kipróbálni, milyen érzés engedni a jógát működni. Közvetíteni.
 
És akkor megérkezett az első kis csoportom, lelkesen, kedvesen, és ott álltam velük szemben. Bizonytalan hangon elkezdtem az órát, félszegen. Semmi nem volt abból a magabiztosságból, amit munka közben éreztem. Kiléptem a komfortzónámból, védtelen voltam és sebezhető. Olyan volt, mint az első jógaórám. És épp úgy ez is további tanulásra és gyakorlásra ösztönzött.
 
Számomra a másodállásban végzett jógaoktatás hozta el a balanszot: a hetem fénypontja volt, amikor kicsekkoltam a munkahelyemről és felpattantam a trolira, hogy időben odaérjek a Mandala Jóga Ligetbe péntek délutánonként a megszokott kis csapatomhoz. Zavart, ha ebben az időben mással is kellett foglalkoznom a jógásaimon kívül. Felszabadított a munka végtelensége alól. De nem vágytam arra, hogy a jógaoktatás főtevékenységgé váljon, az én életemben most sem ez a szerepe. A jóga a mindennapjaim, a gondolkodásmódom kerete, alapvetően határozza meg, hogy hogyan reagálok másokra, mit várok el, mire vágyom és miben hiszek.
 
A jóga segít meghozni a szükséges döntéseket, alkalmazkodni, és megmaradni örök tanulónak, keresőnek, kíváncsinak. Külön öröm, hogy oktatóként ezt másokkal is meg tudom osztani.
 
 
Szerző: Braun Anna

Anna Braun
No Comments

Post a Comment