Top

Jóga: tradíció és innováció

tradicio-innovacio

Jóga: tradíció és innováció

A jóga, mint bármely más tradíció, innovációk sorozata.
 
Talán úgy háromezer évvel ezelőtt néhány bölcs a papi rituálék és a vallási áldozatok helyett a végső igazságot befelé fordulva kezdte keresni. Leültek, és mozdulatlanul figyelték, mi történik az elmében, majd igyekeztek magyarázatot találni a megfigyeléseikre. Arra jutottak, hogy ahogyan kívül a világban, úgy belül a tudatban is minden változik, egyetlen dolog marad csak változatlan: a tudatosság. Ezt a módszert nevezték azután jógának, mert úgy találták, hogy az elmét kontrollálása hasonló a harci szekér lovainak irányításához. A Katha Upanisadban leírt példázat szerint a lovak az érzékek, a hajtó az értelem, a jóga pedig szó szerint a lovak irányítását lehetővé tevő igát jelenti. A jóga tehát az eszköz, amivel kontrollálhatjuk az elmét, amíg mozdulatlanná válik, és az elme helyén csak a tiszta tudatosság marad. Ez volt a rádzsa jóga, vagyis a „királyi út”, ami a legmagasabb szintű filozófia, a védánta gyakorlati megvalósítása. A jóga azt a tudatállapotot jelenti, ahol a védánta elméleti következtetései közvetlenül megtapasztalhatóvá válnak.
 
Egy évezreddel később, isz. 400 körül írta meg Patandzsali a jóga alapművének tekinthető Jóga szútrákat, amiben összefoglalta és megmagyarázta a jóga gyakorlásával elérhető eredményeket. A védikus kultúra mellett egyre erősödött a Védákat tagadó buddhizmus, dzsainizmus és a számtalan tantrikus iskola, ezért Patandzsali megpróbálta belefoglalni a jóga rendszerébe a nagyobb szellemi irányzatok tanításait: a Jóga szútrákban megjelennek a dszainizmus morális alapvetései (ahimszá) az aszkéták fizikai gyakorlatai (tapasz), a buddhizmus magyarázatai a tudati folyamatok leírására (niródha), számos tantrikus technika (pratjahára), és a vallásos gyakorlók számára az isten iránti odaadás, mint lehetséges út (Ísvara pranidhána). A jógát így mindenki számára gyakorolhatóvá tette világnézettől függetlenül, egy olyan eszközzé, amit utána sok millióan használtak saját céljaik eléréséhez.
 
A meditációra épülő rádzsa jóga mellett később megjelent egy másik spirituális út, a tapaszból, vagyis az aszkétizmusból kialakult hatha, ami az eredeti aszkétizmusnál jóval szelídebb, a fizikai test, a légzés és az elme uralására egyaránt törekvő mozgalom volt. Eleinte a rádzsa jóga alternatívájaként tartották számon, majd a két rendszer kezdett összeolvadni, és a hatha vált a rádzsa jógát előkészítő gyakorlássá. Így lett az indiai kultúra egyik meghatározó tényezője a 18. századra a jóga, ami már egy rendszerbe foglalta a hathát, mint fizikai és energetikai gyakorlást, a rádzsa jógát, mint meditációs praxist, és a védánta filozófiáját, mint eszmei hátteret.
 
Amikor a 20. század közepétől a jóga egyre ismertebbé vált nyugaton, a régi tradíciók mellett megjelentek a modern jógairányzatok, amelyek a bölcselet helyett a mozgásra és az életmódra helyezték a hangsúlyt. A jóga gyakorlásának célja sokszor már nem a végső igazság felismerése lett, sokkal inkább az életminőség javítása, a stressz és a mozgásszegény életmód ellensúlyozása. A jóga divat lett, üzlet, ennek minden előnyével és hátrányával. Ma sokkal többen gyakorolnak jóga-szerű mozgásformákat, mint valaha a történelem folyamán, és a nyugati jógaoktatók egyre képzettebbek a testfejlesztés területén. Már nem elég, ha egy oktató ismer néhány ászanát és ezek szanszkrit nevét, járatosnak kell lennie anatómiában, prevencióban és oktatásmódszertanban is. A nyugaton hagyományos olimpiai sportok és gimnasztika helyett egyre többen fordulnak forradalmian új mozgásformák felé, és ezek mind merítettek a jóga, a tajcsi és a keleti küzdősportok mozgásanyagából is. Természetesen vannak rövid életű divathóbortok, de találhatunk számos innovatív, rendkívül hatékony mozgásrendszert is, ami új alapokra helyezte nem csak az ászanák gyakorlását, de a mozgáshoz való alapvető hozzáállásunkat is.
 
És hova lett a valódi jóga? Él és virul. A legtöbben talán megmaradnak a heti egy-két mozgásos foglalkozásnál, azonban a gyakorlók jelentős részének van igénye ennél többre is: meditációra, elméletre, filozófiára. Sok egyetemen van már külön jóga és szanszkrit szak, komoly kutatások folynak a jóga történetével kapcsolatban, lefordítják a szakirodalmat, ami eddig csak szanszkrit nyelven volt elérhető, és világszerte izgalmas viták bontakoznak ki az eddig dogmának tekintett értelmezésekkel kapcsolatban. Ha valakiben megvan az igény a tanítások mélyebb megértésére, könnyebben talál hiteles tanítót, iskolát, vagy képzést, mint bármikor a történelem folyamán.
 
A jóga nem változott, mindössze más kulturális közegben új módokon jelenik meg. A jóga kalandos története innovációk sorozata, amik az idők folyamán tradícióvá váltak. Most éppen a helyes mozgás forradalma zajlik, de mellette a bölcselet is megújul. Az ősi szövegek számtalan fordításban és interpretációban válik elérhetővé, komoly szakemberek magyarázzák és teszik könnyebben érthetővé őket a modern ember számára. Persze ahogy Indiában talán túl könnyen kiáltanak ki valakit paramgurunak, a tanítók tanítójának, úgy nyugaton is számtalan önjelölt jógasztárt találunk. Magunk választunk tanítót, saját igényeinknek és érettségünknek megfelelően, és a tömegek sajnos ritkán választják a hitelesebb, de nehezebben járható utat. Azonban, ha nyitottak vagyunk, fejlődni szeretnénk, és hajlandóak vagyunk tenni is ezért, akkor minden lehetőségünk megvan arra, hogy végigjárjuk a jóga által mutatott utat.
 
A nagy zajból talán nehezebb kiszűrni a tiszta hangokat, ugyanakkor sohasem volt könnyebben hozzáférhető a hiteles tudás azok számára, akik valóban tanulni, fejlődni akarnak.
 
 
Szerző: Németh Gergő
Fotó: Nyul Zsuzsa

Németh Gergő

Meggyőződésem, hogy a jóga az egyik legjobb dolog, amit tehetünk magunkért és másokért!

No Comments

Post a Comment