Top

A szerethetőségünkhöz nem kell más, csak a létezésünk

sarka_noitestben

A szerethetőségünkhöz nem kell más, csak a létezésünk

Interjú Juhász Saroltával, a Mandala Nőijóga oktatóképzések vezetőjével
 
Női testbe születni, nőként élni óriási kihívás, felelősség, ugyanakkor csodálatos tanulási és fejlődési lehetőség. A női test, maga, a teremtő tér, az új élet bölcsője. Azonban ez a test nem mindig működik tökéletes összhangban a lelkünkkel. Erre a diszharmóniára, és még rengeteg másra lehet jótékony hatással a jóga női ágazata. A női jóga tanítója, Juhász Sarolta mesélt nekünk, aki létezésével, tevékenységével, lágyságával mégis határozott tudatosságával mutat példát nekünk.
 
Köztudott, hogy a jógának van egy erős terápiás hatása. Hogyan lesz egy egyszerű testgyakorlásból öngyógyító tevékenység?
Egyre több pszichológus barátomtól hallom, hogy a klasszikus kognitív terápiák nem mindig működnek. Rengeteg szakember fordul afelé, hogy testmunkával is elkezdjenek dolgozni. Nem új keletű értelmezés ez, de míg a köztudatba is átment, és szakmailag is elfogadottá vált, ahhoz kellett egy kis idő. Egyszerűen arról van szó, hogy érzéseinknek, életélményeinknek csak egy bizonyos része indukálódik a fejünkben, nagyon sok mindennek a testben lesz lenyomata. Reakcióinkhoz sokszor nem az agyunk tesz hozzá, hanem közvetlenül a testünk. Annyiban speciális még a jóga, hogy általa egyfajta megértést és elfogadást gyakorlunk, magunk felé. Nem mástól várom a segítséget, hanem én vagyok az értő segítője saját magamnak.
 
Miben speciális a női gyakorlás hatása a többi jógairányzatéhoz képest?
A jóga magányos műfaj, de amikor nők gyakorolnak együtt, akkor létrejön egy biztonságos közeg. Miközben érdekes módon a társadalomban a nők között van egyfajta versengés, hiszen gondoljunk bele, mennyire hajlamosak vagyunk másokhoz hasonlítani magunkat, és mennyire jellemző az irigység, féltékenység, is a nők között… szóval mindez a női jóga terében megszűnik, mert nincs rá szükség.
 
Mi nők nemcsak a vetélkedésben vagyunk jók, hanem a túlgondolásban és aggódásban is. Mintha ez olyan kötelező velejárója lenne a létezésünknek. Ezt a mentális részt ki lehet kapcsolni valahogy?
Igen, ez a figyelem tudatos használatával könnyedén elérhető. Az életünket általában úgy éljük, hogy vagy előre tervezünk vagy visszatekintünk, és ezzel máris aggódunk vagy túlpörgetünk valamit a fejünkben. A jógaórán viszont a legegyszerűbb gyakorlat is elég, hogy elérjük a békén hagyottság állapotát a jelenben. A jelenben a probléma feloldódik.
 
Sokan számolnak be arról, hogy jógaórán valamilyen erős érzelmi reakciót éltek át, de nem tudják pontosan az okát. Mi történik ilyenkor a női testtel és lélekkel?
A jógaóra úgy hat, mintha lesöpörnék minden aggodalmat, érzést, félelmet magamról, ami nem a jelenben van. A kognitív terápiák segítenek a múltat átgondolással feloldani, de amikor a testi tapasztalás szintjén is megéljük, hogy valami oldódik (feszültségek, félelmek, frusztrációk), akkor már nem is feltétlenül akarjuk tudni a sírás okát (vagy a nevetését, mert így is oldódik a feszültség a testből). Nagyon sok nő tapasztalta meg, aki valamilyen konkrét szándékkal jött női jóga órára, például a menstruációs ciklusát akarta beállítani, vagy babavárás előtt-miatt keresett segítséget, hogy gyorsan, érezhető változás történt vele testi és lelki szinten is.
 
Említetted a figyelmet, aminek kulcsszerepe van minden jógairányzatban. Miért?
Bárki kipróbálhatja, ha elkezdi figyelni a légzését: nem kell megváltoztatni vagy irányítani, elég csak szemlélni, és már ettől biztos, hogy valami meg fog változni – általában lelassul, de az is előfordul, hogy felgyorsul. A női jóga gyakorlatsora a hatha jóga ászanáit használja, és ezekkel olyan testtérbe irányítjuk a figyelmet, ahol a női minőségek hangsúlyosak. Behunyom a szemem, elkezdem figyelni a medencém vagy a méhem terét – és ez nem egy egzakt kép, nem kell anatómiailag minden részemet tökéletesen ismernem, hanem testi érzetekre figyelek. Idővel és gyakorlással egyre érzékenyebb leszek erre a területemre. Ahogy a szívemnek sem kell megtanítanom, hogyan verjen, ugyanúgy a méhemet vagy a petefészkemet sem kell irányítanom, nem kell előre elterveznem, mit csináljon. Egy idő után elkezd önazonosan, felszabadultan a jelenben áramolni benne az energia.
 
Én például azt szoktam kérni a nőktől, hogy egy-egy napjuk végén gondolják át, milyen mozgástartományban használták a csípőjüket? Jóformán egész nap ültek vagy álltak? Vagy rohantak egyik helyről a másikra? Van a csípőnk, ez az egészen stabil és mobilis, az egyik legnagyobb teherbírású, a legösszetettebb mozgásokra képes testrészünk, és mi ennek a töredékét használjuk. Bezárjuk magunkat testi szinten is. A gyakorlással viszont fokozatosan felszabadítjuk.
 
Testképünk nőként a mai világban egyenlő azzal, hogy minimum szupermodelleknek kellene lennünk. Rengeteg a testképzavarral, komoly identitásproblémával küzdő nő. Mi a kulcs, hogyan segíthet az önelfogadásban nekünk a jóga?
Mindenütt női testtel szembesülünk, ha el akarnak adni nekünk valamit. De ez korántsem azért van, mert annyira egyben vagyunk a testükkel, hanem pont van egy elidegenedésünk a saját nőiségünktől. Jógaórákon azt tapasztalom, hogy nagyon sok nőnek a belső térképén vannak vakfoltok vagy elfojtott területek. És amikor elkezdünk ezekről beszélni (például a gátizomról, a hüvely izmairól), nevén nevezzük a dolgokat és tulajdonképpen újra rajzoljuk a térképet, akkor az nagyon komoly szorongásokat tud oldani. És ebben a biztonságos állapotban már nem lehet minket megvezetni azzal, hogy kicsi vagy nagy a fenekünk, vagy ötven vagy nyolcvan kilót mutat a mérleg…
 
Amikor megítéljük magunkat, azt valójában a lényünknek az a része teszi, aki a világgal vagy a közgondolkodással vagy a szüleinkkel vagy bármilyen külső hatással azonosult. A jóga azt mondja, hogy a létezésünk elemi élménye az öröm, csak erről kvázi elfeledkeztünk. Ide szeretnénk visszatalálni. A jóga segít kikapcsolni a külső ítéletrendszert, tehát amikor én mozgok, gyakorlok és közben tudatosan használom a figyelmet, akkor elkezd elhalványulni ez a kívülről, kis szpotokkal megvilágított én, és egyre erősebb lesz a saját tapasztalásom. Nem a tükör fogja megmondani, hogy ki vagyok én, hanem lesz egy belső élményem arról – akár a mozgáson keresztül – hogy örömteli a létezés. Arra szoktam kérni a nőket, hogy gondolják végig: amikor a leghétköznapibb cselekvéseik során megítélik magukat, akkor az nekik valójában fontos, vagy inkább valakinek meg akarnak felelni? Amint megszüntetem a teljesítményelvűséget, növekszik bennem a biztonságélmény és a stabilitás. Testi szinten nagyon erősen a mély központi vonalunk erősödik meg a jógagyakorlással, de ezzel együtt a külső terünk is egyre szabadabban tud áramolni. Nehéz ügy az önelfogadás-kérdés, mert eleinte lehet, hogy csak egy percig fogom érezni az órán. Aztán öt. Aztán egyre több ideig tudok létezni ebben a nyugodt, belső békében és biztonságban, és egy idő után már nemcsak a jógaórán, hanem az életben is, egyre több helyzetben.
 
A 21. században a nőknek annyi helyzetben kell megfelelniük, hogy ebben a létezésben éppen az önmagamért megélt szabad állapotnak jut a legkevesebb idő és hely. Ezen hogyan változtathatunk?
Én azt látom, hogy a nők helyzetéről alkotott tudatosságunk változik. A nők máshogy gondolkodnak saját magukról, mint 100 éve. Ugyanakkor nem ítélkezhetünk: nagyon sok nőnek lehet, hogy éppen az az útja, hogy ebben az erősen férfiközpontú társadalomban is megtalálja a helyét. De sohasem késő felismerni, hogy mik is a valódi igényeink és kik is vagyunk valójában. Én a jövővel kapcsolatban reményteli vagyok, látom, hogy kicsiben sok helyen megvan az egyensúly. Persze vannak szélsőségek is. Angliában 12-13 éves lányok azért szednek gyógyszert, hogy ne menstruáljanak. Ezzel kvázi lemondanak a lehetőségről, hogy a testük felszabaduljon.
 
Ha már említetted, hogyan értelmezi a menstruációt a jóga?
A menstruáció a mélymeditáció állapota. De úgy is mondhatnám, hogy energetikailag egy kis szülés. Fizikailag az történik, hogy minél inkább el tudok lazulni ebben az állapotban, annál inkább egy vagyok a saját testem áramlásával. Egyfajta semmittevésben kéne ilyenkor lennünk, de ezt a mi kultúránk nem ismeri el. Azért éljük meg a menstruációt disszonánsan, mert nem akarunk a világban csendes beleengedéssel létezni, hanem minden helyzetben aktív cselekvők akarunk lenni. Erőszakkal felül akarjuk írni a természet rendjét. De a jógával megtanuljuk, hogy ha ebbe beleengedjük magunkat, akkor lesz egy nagyon jó elengedő, tisztító hatása. Hiszen így van kitalálva a női test: menstruáció előtt puhává válunk, feloldódunk, elengedődünk. A nyugodt újratervezés időszakaként kellene felfognunk.
 
Nagyon régóta foglalkozol női jógával, szülésfelkészítéssel, végigvezetsz nőket a várandósság időszakán. Milyen élményeket, tapasztalásokat szerzel te ezen az úton?
Sok olyan helyzetet kísértem, ahol nagyon nehéz volt a foganás. Az egyik legintenzívebb élményem egy olyan történet volt, ahol 10 év próbálkozás után fogant meg a kisbaba. Apuka és anyuka is elképesztő kitartással, komoly önismereti utat jártak be a jógán keresztül – persze hullámvölgyekkel, de végig azzal a meggyőződéssel, hogy ők gyereket szeretnének – ami engem is nagyon megérintett. Mert ilyenkor az esetek többségében előkerül valamilyen mély félelem, amit fel kell dolgozni, és ami tudattalanul azt mondatja velük – mindegy, melyik féllel – hogy nem lesznek jó szülők. Azt látom, hogy nagyon sokunknak megváltozott az alapkódoltságunk: másképp akarjuk csinálni, mint a szüleink. És ez egy kétely, aminek a feloldása nagyon hosszú munka.
 
A másik pedig, hogy szerintem azokban a családokban, ahová lombikkal vagy petesejt donációval érkezik egy kisbaba, ott ezekre a gyerekekre a szüleik nagyon nagy igent mondtak. Nemcsak úgy belepottyantak a világba, hanem nagyon megdolgoztak értük. Tudom, hogy vannak, akik kritizálják a lombikot. De erre én azt mondom, kik vagyunk mi, hogy bárki felett pálcát törjünk, és honnan tudhatjuk, milyen sorsok és utak vannak… Én úgy érzem, hogy a szabályozott kórházi procedúrában is van egy spiritusz. Ott is van egy befogadó aspektus, amit egy mesterségesen generált helyzetben is létre tudunk hozni. És ez egy gyönyörű, lélekkel teli pillanat, és üdvös, hogy a tudomány eljutott oda, hogy erre képesek vagyunk.
 
Mi a legfontosabb üzenete a jógának a nők felé?
A legesszenciálisabb tanítás szerintem az, hogy a szerethetőségünkhöz nem kell más, csak a létezésünk. És ha én önmagam felé tudom gyakorolni, hogy jó vagyok úgy, ahogy vagyok, az már egy jó kiindulási pont ahhoz, hogy megváltozzam. Ez picit paradoxnak tűnik, de valójában nagyon egyszerű. Mert amint leveszem a felelősség terhét magamról, máris felszabadultan tudok tenni azért, hogy ténylegesen önmagam lehessek ezen a világon.
 
 
Szerző: Nimila Ági
Forrás: Feelsoulgood

admin
No Comments

Post a Comment