Top

Előzd meg a prevenciót!

prevencio-cikk

Előzd meg a prevenciót!

INDOKOLT PREVENCIÓ VAGY KORLÁTOZÓ ELŐVIGYÁZATOSSÁG?
 
A jóga nem sport, de sokak számára elsősorban mégis egy mozgásforma. A jógaoktatók rendszerint nagy hangsúlyt fektetnek az ászanák pontos kivitelezésére és a prevencióra. Ennek szerintem két oka van.
 
Az egyik az, hogy a gyakorlók egy része azért jógázik, mert más sport vagy mozgásforma túl sok számára – így különösen fontos, hogy jógaoktatóként értsük, mi történik a testben, és megelőzzük a sérüléseket.
 
Másrészt, haladóbb szinten a jóga számos komplex, nehéz ászanát használ, amely ugyan nem kötelező eleme a gyakorlásnak, de sokakat vonz és inspirál. Ebben az esetben szintén fontos, hogy jógaoktatóként értsük mi történik a testben. Egy fejenállás, lótuszos gyakorlat, mély hátrahajlás vagy láb-a-fej mögé gyakorlat esetében nem mindegy, hogyan építjük fel az gyakorlatot, és hogyan megyünk ki belőle.
 
Akár kezdő, akár haladó gyakorlókról van szó, az (anatómiai szempontból is) jól felépített gyakorlás nem csak a sérülések elkerülése miatt fontos. Ettől lesz a fejlődés egyenletes és folyamatos.
 
Mit jelent, hogy preventív?
 
A prevenció a sérülések elkerülését jelenti. Egy jógaórán ez jelentheti azt, hogy a jógaszőnyegen történő sérüléseket szeretnénk elkerülni. És azon elgondolkoztál már oktatóként, hogy a gyakorlataid a jógaórákon kívül is segítik a mozgást és sérülések elkerülését? Én például szeretném, ha a gyakorlóim nem csak egy lótuszt tanulnának az óráimon, hanem olyan térdük, bokájuk és csípőjük legyen, amely a hétköznapi életben is szolgálja őket. Azt szeretném, hogy a jógaórák során felfedezett mozgástartományokat és mozgásmintákat akkor is használják, amikor túráznak, futnak, síelnek vagy megbotlanak az utcán.
 
Kilépni a kétdimenziós mozgásokból
 
Gyakori instrukciók jógaórán, hogy „mozogj úgy, mintha két üveglap között mozdulnál”, „figyelj arra, hogy a térd a második lábujj síkjában maradjon”, „őrizd meg a csavarás egyenes tengelyét” és még tudnánk folytatni a sort. Ezek nem rossz instrukciók, sőt, nagyon is jó kapaszkodók egy kezdő órán, de könnyen korlátokká válhatnak, ha akkor is használjuk őket, ha már nincs szükség rájuk.
 
Ha minden gyakorlatban ragaszkodunk hozzá, hogy a térd a második lábujj síkjában mozduljon, akkor a térdet valóban az anatómiai szempontból legstabilabb pozícióban terheljük. De mi történik akkor, ha a térd nem így mozog? Ido Portal mondja gyakran, hogy az élet nem két dimenzióban zajlik. Ha bármikor megállítod a képet egy teniszmeccsen, a térd nem valószínű, hogy a második lábujj felett lesz. Ha az erdőben túrázol, göröngyös felületes sétálsz, vagy esetleg megcsúszol, a térd ki fog lépni a második lábujj síkjából. Viszont, ha mindig arra edzed a térded, hogy a második lábujj felett maradjon, akkor hogyan várhatod el, hogy jól működjön és ne sérüljön akkor, amikor ki kell lépni ebből a síkból? (Tudom, hogy a térdsérülésnek számos más összetevője van, ez csupán az egyik.)
 
Terheléssel és terhelés nélkül
 
Az ízületek nem stabil helyzetben történő megerősítése szintén fokozatosságot és odafigyelést igényel. Többnyire akkor van értelme elkezdeni ezt a munkát, ha már az anatómiailag stabil helyzetben könnyű és gördülékeny a mozgás.
 
Szintén fontos alapelv, hogy terhelés (például külső súly) esetén anatómiailag stabil helyzeteket használunk. Fontos a neutrális lordózis megtartása a derékban, ha nagy súlyt emelek. Viszont, ha egészséges vagyok, és a mosdó fölé hajlok fogmosás közben, akkor a fogkefe súlyától még nem lesz porckorongsérvem. Ugyanígy nem szeretném, hogy befelé álljon a térdem, ha a vállamon nagy súllyal guggolok. Viszont, ha csak a saját testem súlyát kell mozgatnom, akkor sokkal szabadabb lehetek, és szeretném használni, tudatosítani és végső soron kontrollálni mindazt a mozgástartományt, ami természetesen létrejöhet az ízületekben. Akkor is, ha ki kell lépnem a síkok közül. Így lesz hosszú távon preventív az, ami látszólag ellentmond a prevenció szabályainak.
 
Szabad gyakorlás, nyitott gondolkodás
 
Nincs általános szabály arra, hogy kinek mennyi erőre van szüksége a nem stabil helyzetekben. Mást jelent a preventív annak, aki ülőmunkát végez és nem sportol mellette, és más lesz hasznos annak, aki az astanga harmadik sorozatát gyakorolja. Lehetetlen általános szabályokat bevezetni, mert annyira mások vagyunk, és máshogy használjuk a testünket. Azt sem hiszem, hogy csak a „természetes” mozgásokat kell fejleszteni, hiszen számomra minden természetes, amire az emberi test képes. A jóga extrém pózai ugyanúgy a természetes ízületi mozgásokra épülnek, mint a futás vagy a járás.
 
Számomra az a fontos, hogy tudjuk, mit miért mondunk egy jógaórán. Hiszen a szabályok ismerete önmagában nem elég, azt is tudni kell, milyen célt szolgál egy alapelv, és milyen körülmények között állja meg a helyét. Ha így próbálod megérteni a mozgás szabályait, akkor gyorsan elfogynak a megkérdőjelezhetetlen, mindig érvényes alapelvek. Érdemes elindulni ebbe az irányba, mert elveszíthetsz ugyan néhány hangzatos alapelvet, cserébe a gyakorlásod szabadabb, a gondolkodásod pedig nyitottabb lesz.
 
 
Szerző: Pápa Gyöngyvér
Fotó: Nyul Zsuzsa

Németh Gergő

Meggyőződésem, hogy a jóga az egyik legjobb dolog, amit tehetünk magunkért és másokért!

No Comments

Post a Comment