Top

Astanga filozófia 5 pontban

pattabhijois

Astanga filozófia 5 pontban

Az első nyugati tanítványok az 1970-es években érkeztek a dél-indiai Mysore-ba, hogy Pattabhi Joistól (astanga jóga mesterétől) tanuljanak. Pattabhi nem beszélt angolul, a tanítványok nem ismerték a helyi nyelvet, így a mester elsősorban fizikai javításokkal, illetve pár szavas mondatokkal tanította az első külföldi gyakorlókat. Ezek a mondatok az astanga jóga szállóigéi lettek, nemcsak a tömörségük, hanem a bennük rejlő egyszerű igazságok miatt is. Kétélű fegyverek a jógaoktatók kezében: általánosságuk és félreérthetőségük miatt szinte bármilyen helyzetben elsüthetőek, könnyen megideologizálhatsz vele bármilyen tévhitedet, de jókor és jó helyen segítenek.

 

Az öt kedvencem, használd saját felelősségedre:

 

1. practice, and all is coming – gyakorolj, a többi jön magától

 

Az astangához nem kell túl sok kérdést feltenned, a legtöbb inkább akadályoz, mintsem segít téged. Mikor sikerül ez vagy az a gyakorlat? Gyakorolj, minden jön magától. Elakadtam a gyakorlásban, van értelme folytatnom? Gyakorolj, a többi jön magától. Mikor lesz belőlem bölcs és ügyes astangi? Gyakorolj… a válasz többi részét tudjátok. 🙂

 

2. yoga is 99% practice, 1% theory – a jóga 99% gyakorlat, 1% elmélet

 

Csábító gondolat, hogy egy-egy nap inkább csak olvassunk a gyakorlásról egy kényelmes fotelben, és mellőzzük a fizikai gyakorlást a szőnyegen. Lehet az astanga gyakorlást végtelenségig elemezni, de ez elsősorban egy tapasztalati út. Az astangában rejlő tudást sosem fogjuk egy külső forrásból, könyvek vagy beszélgetések formájában megkapni. Ez segíthet az úton, de nem helyettesítheti azt.

 

3. body is not stiff, mind is stiff – nem a tested merev, hanem az elméd

 

Izmaink, csontjaink és valójában az egész testünk folyamatos változásban van. Első látásra az ászanák a fizikai testre hatnak, de valójában sokkal mélyebben rejlő blokkokat oldanak, amelyek a látszólagos merevséget okozzák. Szerintem nem vezet sehova, ha csak a hajlékonyságra törekszel, ha az a legnagyobb cél, hogy mikor éred el a lábujjad. A hajlékonyság nem lehet cél önmagában, inkább az elme görcsösségére, merevségére utal, ha az astangában a következő látványos gyakorlatot tartod a legfontosabbnak.

 

4. no coffee, no prana – kávé nélkül nincs prána.

 

Első hallásra ez a legviccesebb Guruji mondásai közül. Persze nem a mértéktelen kávézásra buzdít, de egy csésze kávé segíthet az első sorozathoz szükséges radzsasz feltornázásában és a relaxáció utáni feleszmélésben is.

 

5. You do. You cannot do. You try.

 

Abszolút kedvencem. Nem végeredmény a fontos, hanem az, hogy megpróbáld, indulj el az úton, és majd közben kitalálod, hova vezet. Annyiszor mondtam már magamnak egy-egy gyakorlatra, hogy ezt én sohasem, úgysem, lehetetlen. Nem biztos egyáltalán. Próbáld meg, ütközz falakba, keress egy másik utat. Hogy sikerül-e a végén? Vagy legalább egyszer? Igazából mindegy. Nem hiszem, hogy 90 évesen azon fogok gondolkodni, hogy “ó, igen, egyik reggel hátrahajlásban elértem a térdem!”. Arra viszont remélhetőleg emlékezni fogok, hogy semmitől se féljek, ne gondoljak magamról kevesebbet, csak meg kell próbálni, az elég mindenhez.

Gyöngyvér Pápa
No Comments

Post a Comment