Top
Urbán Jógi Magazin / Filozófia  / A jógi elméje
uresseg

A jógi elméje

Mindenki számára, aki jógát gyakorol, egyértelmű, hogy a rendszeres gyakorlás nem csupán a testet, hanem az elmét is megváltoztatja. Volt egy hétköznapi, csapongó, erőtlen, vagy éppen hogy ragaszkodó, és erőszakos elme, majd fokozatosan megjelenik egy elfogadó, türelmes és erőszakmentes elme. Legalábbis sokan ezt várják el a jógától, és ebben természetesen sok igazság van. A gyakorlás hatására a közérzetünk javul, koncentrációs képességünk erősödik, nő a teherbírásunk, így hatékonyabban kezeljük a hétköznapok problémáit. Az életünk lassanként nyugodtabb, békésebb, derűsebb lesz. Ez talán a legtöbb ember számára elég is, vagy legalábbis jóval több, mint amit a jóga nélkül sikerülne elérnie az életében.
 
Azonban érdemes alaposan végiggondolnunk, mi is valójában az elme? Az elme egyenlő a személyiségünkkel? Vagy tapasztalataink összessége? Vajon agyunk kémiai és elektromos folyamatainak eredménye? A test halála után vajon mi történik az elmével?
 
Ezekre a kérdésekre világnézetünktől függően számos különböző választ adhatunk, hiszen minden elképzelés csupán a valóságnak egy modellje – a gondolat vagy az érzékelés sohasem képes befogni a teljes valóságot. Gondolkodásunk természete a kettősség, így a valóságot is kettősségekben értelmezzük, amivel semmi baj nincs, ameddig ennek tudatában vagyunk. A félreértések abból fakadnak, hogy a mérhetetlen valóságot gondolkodásunk korlátai között akarjuk értelmezni.
 
Nevezzük most elmének gondolataink és érzékleteink összességét. A felmerülő gondolatok között természetünknél fogva igyekszünk rendet találni, ok-okozati összefüggéseket kreálni, biztonságot, fogódzókat keresünk, ami megadhatja az állandóság illúzióját. Az állandóságnak ezt a különleges érzetét nevezzük azután Én-nek, és e köré építjük erőszakos vagy éppen szelíd személyiségünket.
 
A jóga az elme folyamatainak nem-felbukkanása. (Patandzsali)
 
Meditációban az egyes gondolatfoszlányok megjelennek, majd eltűnnek, minden előzmény és hatás nélkül. Az idő, a tér, a tapasztaló alany nem bukkan fel, így értelmezni, sőt, érzékelni sem tudjuk a gondolatokat. Az érzékek elcsitulnak, befelé fordulnak, majd megszűnnek, így az érzékletek áramlása is megszűnik. Ez a csend, az üresség, vagy más néven a forrás, ahonnan minden gondolat ered.
 
A jóga célja lehet ennek az ürességnek az elérése, de bizonyosan nem célja a megtartása. A gondolatok újra felbukkannak, ezt nem lehet (és nem is kell) megakadályozni. Azonban miután a gondolatok újra megteremtik az Én-t, majd a személyiséget és ezzel a tapasztalati világot, a meditációban tapasztaltak hatására lehetőségünk van felismerni az elme természetét: az ürességet.
 
Fotó: Lukácsi Ákos / Yoga Budapest

Németh Gergő

Meggyőződésem, hogy a jóga az egyik legjobb dolog, amit tehetünk magunkért és másokért!

No Comments

Sorry, the comment form is closed at this time.