Top

A jógaoktatók oktatói – Pápa Gyöngyvér

gyongyver-joga-interju

A jógaoktatók oktatói – Pápa Gyöngyvér

1. Egyetemistaként kezdtél el jógázni, de akkor még egy “másik életre” készültél: az angol-olasz nyelvszak után szinkrontolmács képesítést szereztél. Persze nyilván használod ezt a tudást a jógában is, például fordítottál könyveket, és sokat tolmácsolsz idegen nyelvű előadásokon, de végső soron lemondtál arról a karrierről a jógáért. Miért döntöttél így? Ma sem tennél másképp?
 
Sosem tudtam eldönteni, mi szeretnék lenni igazán. Nagyon gondolkoztam az orvosin, esetleg műegyetemen, de végül épp azért választottam a bölcsészkart, hogy legyen időm kitalálni, hogyan tovább. 18 évesen találkoztam a jógával, néhány év alatt olyan fontos lett, hogy kitaláltam: fordító és tolmács leszek, mert (akkor naivan azt hittem) ez a pálya van annyira rugalmas, hogy mellette fenn tudom tartani a gyakorlásomat. Természetesen semmi sem alakul úgy, ahogy elképzeljük előre. A fordítást és szinkrontolmácsolást nagyon megszerettem, az első olyan tevékenység volt számomra, amelynél azt éreztem, hogy a szellemi kapacitásom 100%-át használhatom. Emellett nagyon jó tanáraim voltak, a végső konferenciatolmács vizsgámon dicsérettel végeztem, de a vizsga napján el is dőlt bennem: ez nem én vagyok.
 
Egyáltalán nem bántam meg a tolmácsképzés két évét, sőt, nagyon is szerettem, és ha visszamennék az időben, igen, ugyanígy döntenék. Most is használom azt a tudást, de csak a szívemhez közel álló témákban dolgozom fordítóként/tolmácsként. Kellett, hogy valamelyest megtanuljam a szakmát, muszáj volt belelátnom, hogy rájöjjek: ha ezt választottam volna főállásként, örök hiányérzetem lenne. Túl szűk nekem egy tolmácskabin, és fordítani is csak azt szeretem, ami számomra hasznos és érdekes. Így maradtam inkább a jógaszőnyegen.
 
2. Emlékszel az első jógaoktató képzésedre? Hogy kerültél oda? Van olyan pillanat, ami mélyen beléd ivódott, ami azóta többször felbukkan?
 
Naná, hogy emlékszem. Ahogy felköltöztem Budapestre, szinte azonnal eltévedtem egy jógaórára. A Mandalába. Németh Gergő tartotta, lényegében semmit nem tudtam rendesen megcsinálni, de mégis nagyon jól éreztem magam. Tisztán emlékszem az óra végi om mantrára, olyan erős élmény volt, hogy tudtam, visszajövök. Amint megkaptam az első ösztöndíjam, azonnal vettem bérletet a Mandalába. És azóta jógázom rendszeresen. Én nem egy csoportos oktatóképzést, hanem egy egyéni képzést kezdtem el. A nővéremnek írtam egy smst, hogy úgy érzem, ez meg fogja változtatni az életem. Így lett.
 
3. Mit gyakorolsz most? Milyen fókusszal?
 
Régebben használtam ilyen meg olyan címkéket, most már azt gondolom, hogy jógát gyakorlok. Pont. Azzal a fókusszal, ami épp hajt, bennem van, bármilyen okból foglalkoztat. Mondhatnám, hogy astangázom, de nagyon kevés szabályhoz ragaszkodom, és szabadabban állok a gyakorlásomhoz. Nem feltétlenül az határozza meg a gyakorlásom, hogy milyen gyakorlatokat végzek, hanem az, hogy mit tanulok belőle, hova jutok el, mit engedek el. A gyakorlatok, irányzatok és stílusok csak eszközök, sokkal érdekesebb a cél, amire használhatjuk őket.
 
De hogy mondjak valami konkrétabbat is, nagyon érdekel a mozgás szabadsága, ami a jógával tanulható. A mozgással számtalan cél elérhető: félelemnélküliség, önbizalom, önmegismerés, és még sorolhatnám. A mozgás tanulmányozásában sokat segít az anatómia, hiszen az anatómia tanulmányozásával nem csak a saját, hanem mások mozgását is jobban érthetjük. És amellett, hogy hasznos, szerintem lenyűgöző az emberi test anatómiája. Az emberi elme működése egyébként szintén egy rendkívül érdekes, de sokkal nehezebben megfogható terület, amellyel a jóga egész egyedülállóan foglalkozik.
 
4. Sok éve jógázol, fel tudsz vázolni egy ívet, hogy miként változott a gyakorlásod? Honnan hova jutottál a gyakorlásról való gondolkodásodban?
 
Eleinte még úgy gondoltam, el kell jutnom valahova. Azt hittem, hogy lehet szépen, rendben, lineárisan haladni a gyakorlásban és a megértésben. Őszintén hittem benne, hogy létezik egy olyan módszer vagy gyakorlatok sora, ami eljuttat valamilyen vágyott, számomra is homályos célhoz vagy jövőbeni állapothoz. Most már semmi ilyenben nem hiszek. Viszont a gyakorlást komolyabban veszem, mint valaha. Ugyanakkor sokkal szabadabb is a gyakorlásom, mint valaha volt. Ezek csak látszólagos ellentmondások. Ha fel kellene vázolnom egy ívet, azt mondanám, felnőttem a gyakorlásban. Kevesebbet támaszkodok tanárokra, külső véleményekre, sok illúziómat elengedtem a gyakorlással kapcsolatban, egyszerre lett több és kevesebb számomra a jóga. Már nem akarok megváltozni, nem vonzanak a jól hangzó nagy bölcsességek, nem keresem a könnyű utakat, nem ragaszkodom irányzathoz, gyakorlatokhoz, de töretlenül jógázom. Ez a legtöbb, amit most elmondhatok.
 
5. Nemrég írtál egy bejegyzést a gurukról: hogyan döntöd el, hogy valaki hiteles tanító számodra vagy sem?
 
Vannak oktatók, tanárok és guruk. Egy oktatótól eszközöket tudsz tanulni, egy tanártól megtudhatod, mi mindenre használható az az eszköz, egy guru pedig elmondja, van-e bármi értelme az egésznek. Egy gurutól csak a lényeget hallod, mellébeszélés nincs. Sok oktatótól tanulhatsz eszközöket, ők attól hitelesek, hogy használják azokat. Tanár már nagyon kevés van. Én azt tekintem tanárnak, aki már bejárt egy bizonyos utat, és őszintén, felesleges körök nélkül tud beszélni arról, amit tanít. Most ilyen nekem Mark Robberds és az Ido Portal csapat. Guru pedig egy van: Ganga.
 
6. Miért éppen az anatómiai érdeklődésed ennyire erős? Milyen új élményt hozott a fasciális szemlélet?
 
Amikor elolvastam az Anatomy Trains könyvet, akkor számos „Aha!” élményem volt a mozgással kapcsolatban. Az Anatomy Trains és a fasciális szemlélet egy új nézőpontot adott, ami még mindig nem a teljes igazság, de egy lépéssel közelebb áll hozzá. A könyv után külföldre mentem az első ilyen tanfolyamra, majd elvégeztem az Anatomy Trains FRSB képzését, és magam kidolgoztam a jóga és a mozgás szempontjából fontos vonatkozásokat. Itt még sok minden van, amit meg lehet ismerni, és fel lehet fedezni, a mozgásos vonatkozásokban mindenképp. Nem hiszem, hogy valaha annyira érteni fogom a mozgást, hogy sose akarjak újat tanulni róla. Inspirál, hogy tanulhatok, fejlődhetek, jobb oktató lehetek, és többet segíthetek a gyakorlóknak.
 
7. Emberekkel foglalkozol nap mint nap, mi tölt vissza?
 
Ők. Ahogy látom, hogy fejlődnek, ügyesednek, elkezdenek bízni magukban. Szeretem, amikor a kezdők rájönnek, hogy lehet derékfájás nélkül is élni. Sőt, lehet, sokkal többre vágyni annál, hogy elmúljon az „itt fáj, ott fáj”. Imádom a haladó gyakorlóimat is. Például, amikor látom, hogy egyszer csak elmúlik bennük a félelem kézenállásban, vagy rájönnek, hogy az erőfeszítés és a görcsösség nem vezet sehova. Ilyenkor az egész mozgásuk megváltozik. Az sem mindennapi élmény, amikor végignézel a termen relaxáció vagy meditáció közben. Lehullanak a maszkok, és egészen más embereket látsz, mint akik óra elején beléptek az ajtón. És nagyon szeretem az oktatóképzősöket is, főleg, ha látom, hogy honnan hova jutottak, mennyit változtak.
 
Szóval a jógaoktatás az egyik leghálásabb feladat a világon. 🙂
 
 
Szerző: Braun Anna
Fotó: Nyul Zsuzsa

Anna Braun
No Comments

Post a Comment