Top

A fascia 10 fontos tulajdonsága – 2 TENSEGRITY

tensegrity

A fascia 10 fontos tulajdonsága – 2 TENSEGRITY

Az előző cikkben a fascia elasztikus tulajdonságairól beszéltünk. Az elasztikusság könnyen érthető fogalom, hiszen a fasciális szemléletben is azzal a jelentéssel használjuk, ahogy a hétköznapokban. A következő fogalom már kevésbé közismert, bár egyre gyakrabban találkozhatsz vele. A tensegrity az angol tension (feszültség) és integrity (integritás, teljesség) szavakból tevődik össze, és egy olyan szerkezetet jelöl, amelynek elemei egyfajta feszült egyensúlyban állnak egymással. A fasciális anatómia a testet egy ilyen „tensegrity”, azaz tenzegritás rendszerként képzeli el. Ahhoz, hogy ezt megértsük, először érdemes a klasszikus anatómiai szemlélettől indulnunk:

 

Kompressziós modell: a terhelés koncentrációja

 

Az emberi testről alkotott elképzeléseink nem csupán a saját tapasztalatainkon, hanem a tanult információkon is alapulnak. Sőt, gyakran észre se vesszük, hogy a tanultak mennyire meghatározzák a gondolkodásunkat. Többnyire hogyan képzeljük el a mozgatórendszert? A szemünk előtt megjelenik a csontváz, amelyben a csontok szépen egymás felett helyezkednek el. Akárcsak egy ház, amelyben az egyes téglák súlya mind az alattuk lévőket nyomja. A terhelés ezekben a szerkezetekben egy-egy elemre, például az épület támfalaira koncentrálódik – ezért nevezzük ezt a személetmódot kompressziós modellnek.

 

Az élőlények teste viszont nem kompressziós szerkezet. A csontok önmagukban nem alkotnak csontvázat, csak az izmok és lágyszövetek hálózatában elhelyezkedve. Az izmok pedig nem rárakódnak a vázrendszerre, sokkal pontosabb azt mondani, hogy a csontok feszítik meg az izmok (és egyéb lágyszövetek) alkotta háromdimenziós hálózatot.

 

Tenzergritás: a terhelés elosztása

 

A testünk tehát nem koncentrálja a terhelést egy pontra, épp ellenkezőleg, ezt igyekszik elkerülni. A fasciális hálózat ugyanis az egész testre kiterjedő, feszültség- és terheléselosztó rendszerként működik. A biomechanikailag helyes tartás egyik definíciója éppen az, hogy az ízületi felszínekre jutó terhelés egyenletesen oszlik el. De nem is kell megállni a tartásnál, hiszen a helyes mozgásmintákra is igaz, hogy a terhelés a lehető legegyenletesebben oszlik el a testben. Egy hátra hajlásnál a terhelés nem a deréktáji szakasz egy-egy pontjára, hanem az egész gerincre, a csípőízületre, bokára és a vállakra oszlik el. Ha minden ízület megfelelően részt vesz a mozgásban, akkor nem sérülünk meg, nem érzünk sehol ütközést vagy feszültséget.

 

tensegrity

 

Ha valahol mégis feszültség keletkezik, az gyakran azt jelzi, hogy egy adott pontra túl sok terhelés jut. Gyakran nem is ott kell dolgozni, ahol az ütközést vagy a mozgástartomány hiányát érezzük. Azt érdemes inkább megfigyelni, hogy mely területek nem vesznek részt a mozgásban. Hiszen, ha egy ízület nem vesz részt kellőképpen egy komplex mozgásban, akkor valami más szükségszerűen túlterhelődik. Ha hídtartásban nem elég nyitott a vállam, akkor valószínűleg a legjobban mozgó (és ezáltal gyakran legsérülékenyebb) területtel próbálom meg kompenzálni a váll mobilitásának hiányát. Így jön létre túlzott terhelés, „törés” a derékban.

 

A sérülés oka és elszenvedője gyakran nem ugyanaz. 

 

Testünk többnyire a leggyengébb pontjain sérül. Mindenkinél máshol lesz ez a bizonyos leggyengébb pont, ami természetesen az adott mozgástól is függ. Egy hátrahajlás során többnyire az ágyéki gerincszakasz valamelyik szegmense lesz a leggyengébb pont, de egy állógyakorlatban lehet a térd-, boka-, vagy akár a csípőízület is. A vállízület gyakran akkor sérül, ha a lapocka és a tenyerek helyzete nem megfelelő egy kartámaszban. A csuklóízület sem gyenge önmagában, de az nem szerencsés, ha a teljes testsúly a csukló egy pontjában koncentrálódik, ahelyett, hogy a tenyér, a kar- és a vállizomzat is részt venne a terhelés elosztásában.

 

Mozogj könnyedén és harmonikusan

 

A jóga sokat foglalkozik a testtudatot fejlesztésével, teret és időt hagy a testben zajló folyamatok megfigyelésére. Amikor legközelebb gyakorolsz, figyeld meg, érzel-e ütközést egy ízületben, vagy feszültséget bárhol a testedben. Sőt, jobb, ha meg sem várod, hogy feszültség jöjjön létre, hanem észreveszed az apró kellemetlen érzeteteket, ami jelzi a határaidat. Ne erővel próbáld növelni a mozgás tartományát, inkább tehermentesítsd azt a részt, ahol a feszültséget érzed. Keresd meg azokat az ízületeket, amelyeket nem használsz megfelelően az adott mozdulatban. Ne arra törekedj, hogy mélyebbre menj az ászanában, hanem arra, hogy kényelmes és harmonikus legyen. Ez a szemléletmód a folyamatos fejlődés záloga.

 

tensegrity kép forrása: http://www.interactivearchitecture.org/
borítókép: Nyul Zsuzsanna (IG @nyulzsuzsannaphotography)

Gyöngyvér Pápa
No Comments

Post a Comment