Top

A Bambusz Test Projekt rövid története

ido-gyongyver

A Bambusz Test Projekt rövid története

Ido Portal és Movement Culture
 
Emlékszem, amikor elkezdtem jógázni, még nem nagyon tudták az emberek, hogy mi a jóga. Többnyire azt képzelték, hogy egy füstölőszagú szobában ücsörgünk, furcsa ruhákban, és perec formára hajtogatjuk magunkat. Ma már szerencsére nem kell magyarázkodni, ha bevallod, hogy jógaórákra jársz, mert mindenkinek van valamilyen képe a jógáról – ami nem feltétlenül pontos vagy igaz, de arra pont elég, hogy ne kikerekedett szemekkel kérdezzék, hogy „Tényleg? És milyen ez a jóga?”
 
Amikor azt kérdezik tőlem, „mit tanít Ido Portal?” és a mit jelent a „Movement Culture” – akkor hasonló szituációban érzem magam. Van annyi mélysége és komplexitása, hogy ne tudjam néhány szóban elmagyarázni.
 
Einstein egyik híres mondása szerint „ha egy hatévessel nem tudod megértetni, te magad sem érted”. Ha egy hatéves kérdezné tőlem, hogy milyen Ido „movement” órája, akkor azt válaszolnám, hogy olyan, mint a világ legjobb tesiórája. A mozgáson keresztül tanulunk. Izgalmas és sokszínű gyakorlatokat végzünk, amelyek külső és belső egyensúlyra, magunkhoz és környezetünkhöz való alkalmazkodásra, valamint önismeretre tanítanak. Egy ilyen óra nem verseny, de sok játék van benne – ami felnőttek életéből gyakran hiányzik.
 
Három dolog, amit eddig tanultam én:
 
1. Félelemnélküliség
 
Már a jógában sokat foglalkoztam a félelemmel. Számomra ez egy otthonról hozott projekt, amivel újra és újra meg kell küzdenem. A teljes félelemnélküliségben nem hiszek, de a félelmeimmel való munka most sokkal érdekesebb számomra, mint az, hogy az elégedettség vagy boldogság érzését próbáljam állandósítani (ami amúgy sem lehetséges – és ami korántsem nem jelenti azt, hogy depressziós jógaoktató életét élném :D). A jóga adott ehhez először valós segítséget, a movement pedig egy továbblépést ebben.
 
2. Shoshin: a kezdő tudatállapota
 
Julcsi, az unokahúgom még nincs egy éves sem, egy napos kora óta figyelem, ahogy mozogni tanul. Egész nap próbálgatja az új mozdulatokat. Számtalanszor elesik, milliószor próbálkozik, de láthatólag nem érdekli, hányszor nem sikerül – nem adja fel.
 
Nem tudom, mikor veszítjük el magunkban ezt a képességet. Én például hajlamos vagyok azt mondani magamnak, hogy „á, ez nekem nem megy”, ha az első pár próbálkozás teljes kudarc. Azonnal megfordul a fejemben, hogy ezt nem is érdemes gyakorolni, hiszen ebben sosem leszek igazán jó. Julcsi fejében viszont biztos nem fordul meg, hogy „ez a felállás dolog nem nekem való”.
 
Ha félre tudod tenni a megfelelés- vagy teljesítménykényszert, akkor ezek a „nehéz” szituációk érdekes feladatokká változnak. Minden új mozgásos feladat természetesen erősen hat az izmokra – de ami sokkal fontosabb: gondolkodásra késztet, hiszen új utakat kell kitalálnia az idegrendszerednek. Ez a kinetikus problémamegoldás jó az agynak, és hasznos a személyiségnek. Akár oktató vagy, akár gyakorló, időről időre érdemes visszatérni ahhoz a tudatállapothoz, amiben minden új, és teljesen kezdő lehetsz megint. Ebben a tudatállapotban lehet a legtöbbet tanulni és fejlődni.
 
3. Közösség
 
Sokan mondják, hogy a jóga egy magányos műfaj, ami részben igaz, részben nem. Egyedül vagy a jógaszőnyegeden, de a közösségben gyakorlás ereje óriási segítség lehet. Közösségben astangázni például nem csak azt jelenti, hogy egymás mellett lélegzünk. Egy jó mysore órán a gyakorlók segítik egymást, szurkolnak, hogy sikerüljön egy mozdulat, megosztják a saját tapasztalataikat. Egymás mellett gyakorlás helyett ideális esetben egymástól tanulás történik.
 
Jógaórákon gyakran kialakul egy közösség, a movement abban más, hogy tudatosabban dolgozik a közösség erejével. A csoportos vagy páros gyakorlatok nem arról szólnak, hogy ki az ügyesebb, vagy ki fog nyerni. Akkor működnek, ha nincs benne verseny, ha annyi kihívást adnak, ami még motivál és nem rettent el.
 
Bambusz test projekt
 
Már több helyen leírtam, hogy a tanítás és a tanulás számomra elválaszthatatlan. A tanulás nekem a megújulás, az eddigi tudásom folyamatos át- és újragondolása. Több mindent tanultam, ami a jógaszőnyeg adta keretekbe nem fér feltétlenül bele, de számomra a jóga szellemiségével összhangban szolgálja a fejlődésemet. Ezeket az új utakat úgy hívom: bambusz test projekt.
 
A gyakorlásomnak az a célja, hogy olyan legyen a test és az elme, mint a bambusz. Egyszerre erős és hajlékony. Belül üres, koncepcióktól mentes – akár a meditációban lévő elme. A bambusz nagy terheket is elbír, de ha kell, rugalmasan alkalmazkodik. Egy életen át növekszik, folyamatosan fejlődik, és örökké megújul. Végtelenül egyszerű, és éppen ebben rejlik a szépsége.
 
 
Szerző: Pápa Gyöngyvér

Németh Gergő

Meggyőződésem, hogy a jóga az egyik legjobb dolog, amit tehetünk magunkért és másokért!

No Comments

Post a Comment