Top
Urbán Jógi Magazin / Filozófia  / 1% elmélet: A bölcsesség nyolctagú jógája
layout test

1% elmélet: A bölcsesség nyolctagú jógája

Az advaita védánta (más néven dnyána-jóga, a bölcsesség jógája) szerint csak az egyetlen végső Valóság létezik, minden egyéb káprázat (májá). De ha csak az Egy létezik, második nélkül (a-dvaita), ahogy ez a misztikus bölcseleti rendszer állítja, akkor hol marad hely a jógának? Akár elkülönülésként (a Tudatosság és a Természet szétválasztásaként), akar egyesítésként (az egyéni lélek és a Legfőbb Lélek egyesítéseként) értelmezzük a jóga szót, nemigen marad hely. Az alábbi idézetek, melyek az advaita védánta egyik legnagyobb XX. századi mesterétől, Srí Ramana Maharsitól származnak, megvilágítják ezt a kérdést.

 

„Kérdés: Mi a jóga?

Maharsi: A jóga (egyesülés) annak való, aki vijógában (elkülönülésben) van. De csak egy létezik. Ha az ember felismeri az Önvalót, nem lesz különbség.”

 

„Kérdés: A jóga egyesülést jelent. Kíváncsi vagyok, minek az egyesülését mivel.

Maharsi: Pontosan. A jóga előzetes elkülönülésre utal, és azt jelenti, hogy később az egyik egyesül a másikkal. De kit kivel kell egyesíteni? Te a kereső vagy, aki keresi az egyesülést valamivel. Ez a valami rajtad kívül van. Az Önvalód benső. Tudatában vagy az Önvalónak. Keresd, és legyél Az! Az majd a Végtelenként kiterjed. Ekkor nem merül fel a jóga és a többi kérdése. Kihez tartozik az elkülönültség (vijóga)? Találd meg!”

 

Srí Ramana Maharsi az egyik művében még a bölcsesség nyolc tagját (astánga-dnyána) is megadja, a nyolctagú jógaösvény analógiájára:

„Meghatározásuk a következő:

1) Jama: az érzékszervek összességének uralma, felismerve a testből stb. álló világban jelen lévő tökéletlenségeket.

2) Nijama: az Önvalóhoz kapcsolódó mentális módosulások folyamának fenntartása és az azzal ellentétes módok elutasítása. Más szavakkal: azt a szeretetet jelenti, mely megszakítás nélkül áramlik a magasztos Önvaló felé.

3) Ászana: az, melynek segítségével a Brahmanon való meditáció könnyedén lehetővé válik, az ászana.

4) Pránájáma: a récsaka (kilégzés) a világot, a testet stb. alkotó dolgok két valótlan jellegének, a névnek és a formának az eltávolítása. A púraka (belégzés) a három valós jelleg, a létezés, a tudatosság és az üdvösség megragadása, melyek állandóak e dolgokban. A kumbhaka pedig az ekképpen felfogott jellegek megtartása.

5) Pratjáhára: a már eltávolított név és forma megakadályozása, hogy újra belépjen az elmébe.

6) Dháraná: az elme rögzítése a szívben, anélkül hogy kifelé kalandozna, és annak felismerése, hogy az ember maga az Önvaló, mely létezés-tudatosság-üdvösség.

7) Dhjána: az »én csakis a tiszta tudatosság vagyok« formájában történő meditáció, vagyis az ember, miután elhagyta az öt burokból álló testet, a következő módon vizsgálódik: »Ki vagyok én?« Ennek eredményeképpen az »én«-ként megmarad, mely az Önvalóként ragyog.

8) Szamádhi: amikor az »én«-megnyilvánulás is megszűnik, akkor ott a (szubtilis) közvetlen megtapasztalás. Ez a szamádhi.

Az imént részletezett pránájáma stb. céljára a jógánál említett diszciplínák, mint például az ászana stb., nem szükségesek. A bölcsesség tagjai bárhol és bármikor gyakorolhatóak.

 

Érdemes ebben a megvilágításban is átgondolni a gyakorlásunkat.

Németh Gergő

Meggyőződésem, hogy a jóga az egyik legjobb dolog, amit tehetünk magunkért és másokért!

No Comments

Sorry, the comment form is closed at this time.